mert néha kéne már a halál
élőket megvető
márványnyugalma,
kétméternyi csendesülés
röghözkötötten
De koporsótlan lelkemet
ki fogadja be
szedercsirás hajlékába
a fekete ünnepen,
és kicsoda torkából sírom fel
perbe fogott igazam?
Az est gyapjas láza
vacsorává szelidül.
Lámpát oltok,
s összefont ujjaimból
kihull egy miatyánk.
Élni akarok.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ugyanez a verse az Új bekezdés 1993-as Táltostalanul című könyv írójának megjelent az Új bekezdés miskolci Időjelek művészeti almanachjában 1992-ben, melynek sárga cédulás jele volt. Apáti is a régi sárga cédulás ismeretlen elmeosztály tagja volt társaival együtt. Régen még csak bolondok háza volt, a sárga cédulások szabadon voltak, csak ezzel a jelzővel illették őket. Valószínűleg volt is régen cédulájuk, mint ahogyan a fertőző betegségeket vörös cédulával jelölték az ajtókon.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
élőket megvető
márványnyugalma,
kétméternyi csendesülés
röghözkötötten
De koporsótlan lelkemet
ki fogadja be
szedercsirás hajlékába
a fekete ünnepen,
és kicsoda torkából sírom fel
perbe fogott igazam?
Az est gyapjas láza
vacsorává szelidül.
Lámpát oltok,
s összefont ujjaimból
kihull egy miatyánk.
Élni akarok.