| Dalok : Demjén Rózsi: Kinőtt a szárnyunk |
Demjén Rózsi: Kinőtt a szárnyunk
2008.10.31. 20:32
Arccal a szélnek repülnek elméletben, hol új regények élnek. Csodálatos zenék, még csodálatosabb hang párosul hozzá. Demjén Rózsi elérte, amit akart, amit régebben nem tudott: megismerte az egész világ, elfelejtkeztek örökké attól, amitől Erdős tartott: a magyar zenészeket a gálya, Főnix éjszakája szöveggel fogják megismerni, ez volt az oka a zenészek megválogatásának.
http://www.youtube.com/watch?v=aTEwxbzQ8Tw
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Kinőtt a szárnyunk, ez volt mit vártunk.
Szabaddá váltunk, ki szól ránk meddig szálljunk?
Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem.
Gyermekké válnék, kell még a játék,
Mesékben hinnék, ha újakat találnék.
Túl sok volt, mit eddig sem hittem,
Ezt most miért higgyem?
Hogy legyen, súgj nekem.
Annyi mindent adtak sok volt,
Nem kell több hát.
Ki akarná újra a régi karácsonyfát?
Biztosan van még, ki visszanéz és vár,
Keresi, amit ő rabolt el tán.
Kinőtt a szárnyunk, most merre szálljunk?
Arccal a szélnek, hol új remények élnek,
Bár a célt, mit magamban itt bent
Rég elrejtettem, nem lelem, súgj nekem.
Annyi mindent nem láttunk, még induljunk hát,
Miből állna átrepülnünk két óceánt?
S elmegyünk, s vár még, bár megtagadták rég,
Szabadon, felnőttként néznünk szét.
Használd a szárnyad, a madarak messzebb látnak,
Tán más is lát, ki most is vár még rád.
Használd a szárnyad, és repülj a nagyvilágnak,
Ne visszanézz, senkinek nem kell már, ami volt.
Bár a célt, mit magamban itt bent rég elrejtettem,
Nem lelem, súgj nekem,
Nem lelem, súgj hát, kedvesem