Egy őszi,hideg, szeles késő délután, ballagot haza egy férfi a nyirkos utcán. Magányos volt, hideg a szíve, senkit nem szeretett, s senki sem szerette.Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek, fejét lehajtva, kabátját összehúzva, lépteit jobban megszaporázta.
Kopott vaskapujához érve , zsebében kulcsát kereste. Megtalálta, ám leejtette. Morgolodva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye...S ekkor a kerítés tövében előbújó kisvirágot vett észre- mindenhol gazok nőnek-morogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt, nem hangosan, szeretettel:
- Bácsi kérem , azt a virágot én ültettem.
A férfi vállát rándítva mondta- én ilyent nem kértem.Azzal bement a fűtetlen, hideg házba. Kopott kabátját hanyagul ledobva, a kályhában tüzet rakott.
Kavargott benne a kislány mondata...- minek nekem a virág?- morogta.
Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány járt az eszébe..- virágot nekem? Nekem?Nekem ültette?
Majd felkelt, kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette, bevitte a házba és gondosan elültette.
Másnap mielött dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakint, mosolytalanul bólintott a kislánynak.
A kislány szelíden szólt és rámosolygott- Látom bácsi, bevitte a virágot.
-Be- válaszolta , majd elballagott.
Este sietett haza, mert tudta már nincs egyedül, várja a kisvirág. A virág napról-napra cseperedett, majd narancssárga virágott hozott. A férfi boldog lett, hisz színével a szürkeségbe napot lopott.
Egy nap a boltba betérve nemcsak a szokásos vacsoráját vette, hanem egy tábla csokit is beletett a polcról a kosarába.
Másnap reggel ott toporgott a kapujában , a kislányra várva..., de hiába.
Este nem sietett haza, hanem egyenesen a szomszédjához csöngetett be. Idős néni jött elébe:
-J ó estét- én a kislányt keresem- ő beteg lett , kórházban van- mondta a nénike- a nagymamája vagyok.
A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát  és a kórházba sietett.
- Hová-hová- szólt egy nővér- Egy kislányt keresek, ma lett beteg.
- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve- sajnos az úr későn érkezett.
Hazafelé , koszorút kötetett színes, tarka virágokból. Eljött a nap. Logó orral , felvette fekete öltönyét, csokit is elővette a táskájából, majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.
Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.
- Köszönöm- összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel , de hangosan, érthetően mondta.
Hetente friss virágot vitt a sírhalomra, - köszönöm- csak ezt mormolta.
Tavasszal, féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette, kivitte a temetőbe és a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam!
Látod ? Most ezt visszaadom...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés