| Dalok : Köszönöm, hogy jöttél szerelem |
Köszönöm, hogy jöttél szerelem
2008.11.14. 18:24
Szerzők: Körmendi Péter - Z. Horváth Gyula
Gábor mutatta be nekünk ezt a szép dalt. Érdemes a szövegét megfigyelni.
Az én utamon nem nyíllnak virágok,
az én egemen egy csillag sem ég,
már gyűlölöm én ezt a vadvilágot,
a képmutató élet szerepét.
Én fényt akarok,csókot és szerelmet,
hogy mindenüvé jusson napsugár,
hadd érezzem én, hogyha megszeretnek,
s'majd elviselem azt is, hogyha fáj.
Köszönöm azt, hogy jöttél szerelem,
ha te vagy,én a múltat feledem,
furcsa most,de az élet már ilyen,
itt vagy már,s még most sem hiszem el,
te tudod milyen régen várlak én,
utamon végre felcsillan a fény,
gyönyörű, s hogyha végleg így marad,
köszönöm, hogy megtaláltalak.
Az életúton sok-sok állomás van,
a sorsvonatunk meg nem áll velünk,
s így rohanunk lázas ifjúsággal,
az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
mert nincs aki bár visszanézni kár,
de nap-nap után egy kérdés még feléled,
sok régi barát, hol van, merre jár.
Köszönöm azt, hogy jöttél szerelem,
ha te vagy,én a múltat feledem,
furcsa most,de az élet már ilyen,
itt vagy már,s még most sem hiszem el,
te tudod milyen régen várlak én,
utamon végre felcsillan a fény,
gyönyörű s ,hogyha végleg így marad,
köszönöm, hogy megtaláltalak.
http://www.youtube.com/watch?v=KmvVpRaqCa0
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
