| Dalok : Bojtorján: A fenyőfa |
Bojtorján: A fenyőfa
2008.12.22. 08:05
A Bojtorján dalszövege együttérez a fenyővel. Belenő az erdőbe, hogy vastag tüskéivel szolgálja az emberiséget, ózondússá tegye a levegőt. Sok gyárvidéken felhasználják a káros szén-monoxidos levegő kiszűrésére, ilyenkor láthatóak sebzett fenyők is, melyek már alig tudják elvégezni munkájukat. A szeretet ünnep örökzöldje, melyet kivágunk, s ráaggatjuk ékességeinket. Ilyenkor is minket szolgál szépségével, illatával, mellyel gyönyörűséget hoz otthonunkba. Aztán kidobjuk őket, más esetben elégetjük, s füstté válva fejezik be környezetvédő munkájukat. Évek óta árulnak földbe ültetett fákat, melyeket telekre, udvarra ültethetünk, mégis kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, pedig megosztottuk velük örömünket, ajándék volt a gyermekeinknek. Ajándékot pedig nem szokás csak úgy kidobni. Biztos vagyok abban, hogy egyszer megoldódik a fenyőfák gondja is, értékelni fogják az emberek nemes növényünket.
A domb oldalán egy kis fenyőfa állt
Ott nevelkedett, ahol senkise járt
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain
S néha elcsodálkozott az álmain
Hogy egy napon, ha itt van már a tél
Eljönnek érte, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát
Évről évre újabb ágacskát nevelt
És egyre mélyebb zöld színt remekelt
Az ég felé nyújtotta karjait
S az élet követte álmait
Mert egy napon megérkezett a tél
Eljöttek érte, s ő útrakélt
Egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát
Egy fényes házban talpára állt
Ágai hordtak sok csillogó csodát
Pár héttel később elszállott a fény
S félredobva újra álmodik szegény
Hogy egy napon, ha újra itt a tél
Eljönnek ismét, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát
http://www.youtube.com/watch?v=RxxHwf4QSxM
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
