Gábor szavai: A Csendes éj egy népszerű karácsonyi dal.
Eredetileg német szövegét Josef Mohr osztrák pap írta Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta.
A ma elterjedt dallam kicsivel eltér Gruber eredetijétől, főleg a vége felé.
A dalt először az ausztriai Oberndorf Szent Miklós-templomában (Nicola-Kirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá.
Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább a szórakozóhelyeken volt jellemző – a hagyomány úgy tartja, hogy a templom orgonája nem működött; a történet egy népszerű változatában egerek rágták szét a fújtatókat).
Gruber először nem értett egyet Mohrral, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai.
Mikor befejezte, már csak pár óra volt hátra a miséig.
A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot.
Az 1900-as évek elején a Szent Miklós-templomot lebontották, egyrészt mert egy árvíz megrongálta, másrészt a városközpont messzebb került a folyótól, biztonságosabb helyre, és ott új templomot emeltek, közel az új hídhoz.
A lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle), egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, főleg decemberben.
A Csendes éj eredeti kézirata elveszett, de 1995-ben felfedeztek egy kéziratot Mohr írásával. A tudósok megállapították, hogy a dokumentum 1820 körülről származik. Ebből állapították meg, hogy Mohr 1816-ban írta a verset, mikor Mariapfarr zarándokhely templomának papja volt, a zenét pedig 1818-ban szerezte Gruber. Ez a legkorábbi, létező kézirat, és az egyetlen, amin Mohr kézírása szerepel.
Egy másik népszerű történet szerint a dal első előadása után feledésbe merült, mígnem egy orgonajavító mester 1825-ben megtalálta a kottáját. Ez azonban csak legenda, mert Gruber élete során több átdolgozásban is kiadta a művet; a Mohr-félét a salzburgi Carolino Augusteum Museum őrzi.
Csendes éj, drága szent éj,
mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár.
Várja, gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot nagy ég!
Küldj le rá álmot nagy ég!
Csendes éj, drága szent éj,
örvendj szív, bízva élj.
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, mely víg reményt ád.
Jézus a Földre leszállt!
Jézus a Földre leszállt!
Csendes éj, drága szent éj,
pásztor nép, gyorsan kélj.
Halld az angyali alleluját,
száll itt zengve s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk,
üdvhozó Jézusunk,
üdvhozó Jézusunk él!
Másik változat
Csendes éj, drága szent éj,
mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár.
Várja, gyermeke alszik-e már.
Küldj le rá álmot nagy ég!
Küldj le rá álmot nagy ég!
Csendes éj, drága szent éj,
örvendj szív, bízva élj.
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, mely víg reményt ád.
Jézus a Földre leszállt!
Jézus a Földre leszállt!
Csendes éj, drága szent éj,
pásztor nép, gyorsan kélj.
Halld az angyali alleluját,
száll itt zengve s a távolon át:
Üdvhozó Jézusunk él!
Üdvhozó Jézusunk,
üdvhozó Jézusunk,
üdvhozó Jézusunk él!
Harmadik változat
Csendes éj! Szentséges éj!
Mindenek álma mély;
Nincs más fennt, csak a Szent szülepár,
Drága kisdedük álmainál,
Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál!
Csendes éj! Szentséges éj!
Angyalok hangja kél;
Halld a mennyei halleluját,
Szerte zengi a drága szavát,
Krisztusunk megszabadít, Krisztusunk megszabadít!
Csendes éj! Szentséges éj!
Szív örülj, higgy, remélj!
Isten Szent Fia hinti reád,
Ajka vígaszt adó mosolyát,
Krisztusunk megszületett, Krisztusunk megszületett!
Eredetileg német szövegét Josef Mohr osztrák pap írta Stille Nacht címmel, dallamát Franz X. Gruber komponálta.
A ma elterjedt dallam kicsivel eltér Gruber eredetijétől, főleg a vége felé.
A dalt először az ausztriai Oberndorf Szent Miklós-templomában (Nicola-Kirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az előadást megelőző szentestén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá.
Nem tudni, mi adta neki ezt az ötletet; a gitárzene abban az időben inkább a szórakozóhelyeken volt jellemző – a hagyomány úgy tartja, hogy a templom orgonája nem működött; a történet egy népszerű változatában egerek rágták szét a fújtatókat).
Gruber először nem értett egyet Mohrral, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta a zenét, melyre hatással voltak Gruber szülőföldjének népzenei hagyományai.
Mikor befejezte, már csak pár óra volt hátra a miséig.
A karácsonyi misére érkező híveket eleinte meglepte az újítás, hogy gitárkísérettel adják elő az éneket, de végül megkedvelték a dallamot.
Az 1900-as évek elején a Szent Miklós-templomot lebontották, egyrészt mert egy árvíz megrongálta, másrészt a városközpont messzebb került a folyótól, biztonságosabb helyre, és ott új templomot emeltek, közel az új hídhoz.
A lebontott templom helyén egy emlékkápolna épült, a Csendes Éj Emlékkápolna (Stille-Nacht-Gedächtniskapelle), egy közeli házban pedig múzeumot alakítottak ki, ahová a világ minden tájáról érkeznek turisták, főleg decemberben.
A Csendes éj eredeti kézirata elveszett, de 1995-ben felfedeztek egy kéziratot Mohr írásával. A tudósok megállapították, hogy a dokumentum 1820 körülről származik. Ebből állapították meg, hogy Mohr 1816-ban írta a verset, mikor Mariapfarr zarándokhely templomának papja volt, a zenét pedig 1818-ban szerezte Gruber. Ez a legkorábbi, létező kézirat, és az egyetlen, amin Mohr kézírása szerepel.
Egy másik népszerű történet szerint a dal első előadása után feledésbe merült, mígnem egy orgonajavító mester 1825-ben megtalálta a kottáját. Ez azonban csak legenda, mert Gruber élete során több átdolgozásban is kiadta a művet; a Mohr-félét a salzburgi Carolino Augusteum Museum őrzi.