A fickó a fárasztó munkanap után ballag haza a melóból.
Mar messziről latja, hogy a házuk kertjében a kutya nyüszít, üres a kajás tálja. A kerti szerszámok hanyagul szanaszét vannak dobálva.
A bejárati ajtót tárva-nyitva találja.
- Úrisen ! Mi történhetett !?! - villan át az agyán, amikor belep a házba.
Odabent meg jobban megdöbbenti a kép ami fogadja:
A gyerekek körbe-körbe rohangálnak, még mindig pizsamában. Az egyik nyakig lekváros. A másik fejen egy virágcserép, földdel együtt. A legkisebb a lépcső alján ül és üvölt, mert bekakilt.
Mindenütt szétdobált játékok, tárgyak, egy összetört váza cserepei. Mocsok, szemet, ahova csak néz.
Egyre idegesebb, ahogy megy fel a lépcsőn a szobájukba, mert el sem tudja képzelni, hova tűnt a felesége. A lépcső is tele van dobálva játékokkal, koszos ruhákkal, ételmaradékokkal...
- Valami nagy baj lehet . . . !
Alig meri kinyitni a szoba ajtaját, - miféle sokk fogja még érni odabent !? Végül erőt vesz magán . . .
A szobában az asszonyka békésen üldögél a karosszékben, Martinit iszogat és szerelmes regényt olvas.
A talpmasszőre kijött házhoz, éppen most fejezte be a munkát nála. Kellemes zene szol a rádióból, szóval a nőci láthatóan remekül érzi magát.
A fickó ennek lattan ellilul a dühtől. Habzó szájjal üvölti:
- M I F O L Y I K I T T !?!!
A csaj ártatlan arccal:
- De, édesem ! Emlékszel, hányszor kérdezted tőlem, ugyan mit csinálok én itthon egész álló nap, ami annyira fontos? Hát, ma nem csináltam.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
