|
Californiai álmom
2009.03.09. 23:32
Sokszor ábrándoztam Californiáról ezelőtt húsz évvel. Milyen jó is lenne kinn élni szabadon, de becsületesen, s ott dolgozni annyit, amennyit itt, s meglenne mindenem.
Régebben sokszor álmodtam:
Californiában laktam,
Vízparton sétáltam,
Gondtalanul boldogan
Homokos parton,
Delfinekkel játszottam,
Kagylókat gyűjtöttem,
S álom autómban,
Az automata sebességváltós
Mercedesben utaztam,
Hajam messzi repült a széllel.
Később azt látom a tévében:
Mindez csak álmodás,
A valóság egész más.
Csúnyák beszélnek a lakosok,
Nemi szerveket emlegetnek,
Egymás hegyén hátán sok ember,
Senki nem törődik senkivel.
Hol lakik ott a szeretet?
Nekem nincsen hazám,
Az országom kivetett magából,
Mikor megszülettem.
Útban voltam minden csúfra
Megrezzenő szerető szívemmel.
Megismertem a halál vonatát,
A fekete, mindenkit elragadót,
A bűzöst, a csontváz jeleset,
Egyikben sincsen helye embernek.
Nekem nincsenek állomásaim,
Ahol kiszállnék körülnézni,
Majd utaznék tovább nem létező
Sorsom vonatával, sem szerelem vonatom.
Nincs életutam, nincsen régi múltam,
Nem éltem soha, s többé nem leszek.
Egyetlen életnek jöttem világra,
Melyből iszonyatos kín született
Elvették életem, mindenem:
Egészségem, szépségem, kedvességem,
Amit csak félreértettek,
Megásták előre síromat,
Melyre pénzt is kell spórolnom,
Vagy a gyerekeimre hárul
A teher: eltemetni engem.
Régebben sokszor mondogattam:
Ha Amerikában dolgoztam volna ennyit,
Nagy házam, autóm lehetne,
S itt csak ármánykodást,
Szándékos deformációt kaptam.
Hol van az álmom? California!
Valóban olyan jó lehet ott,
Ahogyan neve hangzása sejteti? |
|
| |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
