Emberi Értékek - G-Portál

      Egy erdõ melletti falucskában lakott Piroska a szüleivel. Azért nevezték el Piroskának, mert mindig piros ruhácskákban, piros kabátban, cipõben, kalapban járt, piros volt még a retikülje is.
     Egyszer megbetegedett a nagymamája, aki benn lakott az erdõ közepében. Édesanyja fogott egy fonott kosarat, megtöltötte finomságokkal, vitaminokkal és elindította Piroskát a nagyihoz.
      Ment énekelve Piroska, közben virágokat szedett a nagymamájának, hadd örüljön a szíve a tavaszi csokor láttán. Majd odahelyezi kis szobácskája közepébe egy szép vázába, hogy gyönyörködhössön benne. A természet közelsége már fél gyógyulást jelent.
     A farkas a bokrok mögül hallgatta Piroska énekét és látta, mennyire örül a virágoknak. Nem értette, mit jelent a szív öröme, de összezavarodott a látványtól és a tiszta melódiától.
Amint ugrált a bokrok között, belement a lábába egy hatalmas tüske.
Kisántikált az útra, megállt Piroska elõtt, aki nagyon megijedt a szürke lompos látványától.
- Tüske ment a lábamba Piroska!
A kislány, bár nagyon félt, mégis úgy érezte, kötelessége segíteni a farkason.
Megnézte a tappancsát, valóban kiállt belõle egy hatalmas tövis. Kihúzta belõle, lefertõtlenítette a sebét.
- Köszönöm, Piroska! – válaszolta a farkas.
- Mondd, megtanítasz engem is arra az dalra, amit a kisleányról énekeltél?
- Nagyon szívesen. Piroska eldalolta a szomorú dalt:
- Élt egyszer egy kisleányka,
akár, mint egy kispacsirta,
muzsikált és énekelt,
hárfán játszott, húr zengett,
mint egykor Vejnemöjnen húrja,
mikor az õsz öreg a húrt húzta,
zengett-bongott hegy-völgy-szikla,
mikor a kisleány muzsikálva dalolta
kedvenceit, amiket maga költött,
mint jó poéta, s feje fölött
a nap kigyulladt, szórta sugarát,
akár a hold az éjen át,
beleivódott a dallam mélyen
a földbe, kövekbe minden éjjel.
Elszálltak a csodás évek,
a kisleányka megnõtt, s ének
nem csendült többé ajakáról,
a hárfáját elfeledte, máról
holnapra tengette szegény életét,
nem dalolt többé vele az ég.
- Piroska, ez gyönyörû dal, s milyen dallama van! Köszönöm, hogy megtanítottad nekem! Hálából elkísérlek a nagymamádhoz, hogy biztonságosan odaérhess az erdei lakba.
     Piroska megsimogatta a farkas buksi fejét és együtt dalolva értek a házikóhoz.     Nagymama nagyon beteg volt, már várta a kislányt, aki ujjongva mesélte el kísérõje történetét.
     Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Piroska és a farkas