|
Elmosódott kép
2009.03.16. 22:25
Az Elmosódott kép egy téma volt egyik irodalmi portálon. Nekem a fénykép és a régi tükörképem mellett halottjaim arca jutott eszembe róla, akiket képen sem láthatok.
Emlékezem szeretteimre. Elmosódtak az arcok a múlt tekervényes szálai nyomán, oly' haloványak, alig tudom megidézni őket.
Édesapámról egy fényképem sincsen. Emlékszem, fekete volt a haja göndör tincsekkel, szelíd őzikebarna szemei voltak és lágy, kellemes énekhangja. Megpróbálom magam elé idézni arcát, de minduntalan sikertelenül. Elmosódott, az idő vasfoga felőrölte emlékeimet. Mennyi rossz történt azóta, amióta magunkra hagyott minket örökre! Senkim sincs, aki a világ útvesztőiben segítene eligazodni, aki éreztetné velem: fontos vagyok, érek valamit, szeret engem olyan gyöngéden, ahogyan az anya szokta gyermekét.
Emlékezem Házi bácsimra, gyermekeim pót-nagyapjára. Időnként bevillan arca formája, látom, ahogyan idegesen jár-kel az udvarán, ahogyan vár engem a kapuban munkából hazamenet. Addigra előkészítette a kávét. Beszélgetésre volt szüksége és meséltem neki az aznap velem történteket. Tudtam, mennyire rossz egyedül, úgy issza a magányos a szavakat, mint a szomjúhozó a vizet.
Olyan az élet, mint egy hatalmas tükör, melyben élesen látni szeretteinket, míg itt vannak velünk. Aztán eltörik, s darabjait már nem rakhatja össze soha senki, elmossa a rengeteg teher az emlékezést. Tükörvilágban élünk, akár, mint a fekete mágia eszköze működik önkényuralommal felettünk, s ha meghalunk sem kerülünk át a tükör másik oldalára, ahogyan a rontást gyakorló hatalmas néptömeg, bár körvonalaik jól kivehetőek tisztánlátók által.
Elmosódott képek vehetők ki a tükörben mindazokról, akik valakinek ártottak, pontosan kirajzolódnak körvonalaik, arcuk is kivehető.
Ilyen világban élünk, fekete és gonosz lett, amióta a láthatatlan világbeli tudományt engedélyezetté tették, de most is titokban maradnak mesterkedéseik
1992-ben találkoztam először a fekete mágiával költők műveiben. Éppen a tükörről volt szó, mely nálam gyakorta eltörött, bár nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Régen azt mondták: a tükörtörés halált jelent. Sokan meghaltak. Mindenki, akit valaha is szerettem. Emlékük szívemben örökké él, s amíg élek, bennem, s általam tovább élnek.
vasárnap, 2009. március 15.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
