The Phantom Agony

[I. Impasse of Thoughts]

I can't see you, I can't hear you
Do you still exist?

I can't feel you, I can't touch you,
Do you exist?

The Phantom Agony

I can't taste you, I can't think of you,
Do we exist at all?

[II. Between hope and despair]

The future doesn't pass
And the past won't overtake the present
All that remains is an obsolete illusion

We are afraid of all the things that could not be
A phantom agony

Do we dream at night
Or do we share the same old fantasy?
I am a silhouette of the persen wandering in my dreams

Tears of unprecedented beauty
Reveal the truth of existence
We're all sadists

The age-old development of conciousness
Drives us away from the essence of life
We meditate too much, so that our instincts will fade away
They fade away

What's the point of life
And what's the meaning if we all die in the end?
Does it make sense to learsn or do we forget everything?

Tears of unprecedented beauty
Reveal the truth of existence
We're all pessimists

Teach me how to see and free the disbelief in me
What we get is what we see, the Phantom Agony

[III. Nevermore]

The lucidity of my mind has been revealde in new dreams
I am able to travel where my heart goes
In search of self-realisation

This is the way to escape from our agitation
And develop ourselves
Use your illusion and enter my dream...




Epica - Egy fantom gyötrelme

1. Gondolatok holtpontja

Nem látlak, nem hallak.
Élsz még?
Nem érezlek, nem tudlak megérinteni.
Élsz még?
Nem tudlak megízlelni, nem tudok rád gondolni.
Megélünk mindent?

2. Remény és átok között

A jövő nem szünteti meg, a múlt pedig nem éri utol a jelent.
Minden, ami megmarad teljes illúzió csupán.

Félünk az összes olyan dologtól, ami nem lehetséges.

Álmodunk-e éjjel, vagy ugyanazokat az ábrándokat osztjuk meg?
Annak az embernek az árnyéka vagyok, aki álmaimban kóborol.

Félünk az összes olyan dologtól, ami nem lehetséges.

A példátlan szépség könnyei feltárják a létezés igazságát.
Szadisták vagyunk mind.
Az ősrégi öntudat fejlődése vezet minket messzire az élet lényegétől.
Túl sokat elmélkedünk, így hát eltűnnek ösztöneink.

Mi az élet lényege?
És mi az értelme, ha mindannyian meghalunk a végén?
Megéri-e tanulni, vagy mindent elfelejtünk?

Félünk az összes olyan dologtól, ami nem lehetséges.

A példátlan szépség könnyei feltárják a létezés igazságát.
Szadisták vagyunk mind.
Az ősrégi öntudat fejlődése vezet minket messzire az élet lényegétől.
Túl sokat elmélkedünk, így hát eltűnnek ösztöneink.

Taníts meg látni, szabadíts meg a hitetlenségtől.
Azt kapjuk, amit látunk…
Félek saját véleményem megváltoztatásától.
Azt kapjuk, amit látunk…

3. Soha többé

Elmém tisztasága mutatkozik meg új álmaimban.
Képes vagyok oda utazni, ahová szívem tart …. az önmegvalósításba.

Ez az út, hogy kilépjünk a nyugtalanságból és fejlesszük magunkat.
Használd az illúziód és lépj be az álmomba…
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés