A hetvenes évek egyik nagy slágerét mutatta be nekünk Gábor.
Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én,
Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én.
Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
Később felnőtt fejjel légvárat is építettem én,
Színes reményekkel, szerelemmel díszítettem én.
Aztán jött valaki, hazudott, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
Mert nem az a fő, ami volt,
Most csak az a fő, ami van,
És főleg a döntő, mi majd utána lesz.
Már jöhet az új szerelem,
Mert tehetem, észreveszem,
Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdemes.
Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek,
Nálam vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek.
Hogyha bárki törne rá, ne dőljön össze az a vár,
Mert utólag már sopánkodni kár.
Mert nem az a fő, ami volt,
Most csak az a fő, ami van,
És főleg a döntő, mi majd utána lesz.
Már jöhet az új szerelem,
Mert tehetem, észreveszem,
Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdemes.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én,
Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én.
Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
Később felnőtt fejjel légvárat is építettem én,
Színes reményekkel, szerelemmel díszítettem én.
Aztán jött valaki, hazudott, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
Mert nem az a fő, ami volt,
Most csak az a fő, ami van,
És főleg a döntő, mi majd utána lesz.
Már jöhet az új szerelem,
Mert tehetem, észreveszem,
Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdemes.
Annyi biztos, hogyha egyszer kártyavárat építek,
Nálam vasbetonból lesznek majd a jolly jokerek.
Hogyha bárki törne rá, ne dőljön össze az a vár,
Mert utólag már sopánkodni kár.
Mert nem az a fő, ami volt,
Most csak az a fő, ami van,
És főleg a döntő, mi majd utána lesz.
Már jöhet az új szerelem,
Mert tehetem, észreveszem,
Majd bebizonyítom, hogy élni nélküled épp úgy érdemes.
szövegíró : Németh Zoltán-Szenes Iván