Hol volt, hol nem volt,  az Óperenciás tengeren is túl élt egyszer egy kisegér. Annak az egérnek volt egy nagy darab sajtja. Akkora nagy volt, hogy elhatározta, meghívja barátait lakomára.
Elindult megkeresni őket.
Ment, mendegélt, míg a hörcsög házához nem ért. Bekopogott az ajtón.
- Halló, hörcsög, itthon vagy? – kérdezte a kisegér.
- Ki az? – kérdezte a hörcsög.
- Én vagyok a kisegér.
Kiment a hörcsög a ház elé. Kérdezte:
- Mi a baj, egérkoma?
- Semmi, csak meg szeretnélek hívni téged lakomára. Eljössz?
- Szívesen elmegyek.
- Közben a többi barátunkat is meghívjuk – mondta az egér.
Mentek, mendegéltek, míg a vakond túrásához nem értek. Bekiáltottak neki:
- Vakond, itthon vagy?
A vakond kinézett a lyukból.
- Sziasztok! Mi járatban vagytok errefelé?
- Csak meg szeretnénk téged hívni lakomára. Eljössz?
- Szívesen elmegyek.
- Gyere, útközben még összeszedjük a pockot.
Mentek, mendegéltek, míg a pocok házához nem értek. Bekopogtattak az ajtón.
A pocok kinézett és látta, hogy a barátai integetnek neki az ablakból.
- Mi járatban vagytok errefelé?
- Csak meg szeretnénk téged hívni lakomára. Gyere, most elmegyünk az én házamba! – mondta az egér.
- Megnézzük, hogy milyen a te lakomád – mondták a barátok.
Odaértek az egér házához és bementek.
Kérdezte a vakond:
- Mi ez a nagy sárga az asztalon?
- Ez kérlek az én sajtom. Ebből fogunk lakomázni.
- Sajtból? – kérdezték a barátok. Hiszen mi nem szeretjük a sajtot!
Szerencséjük volt, hogy az egérnek volt otthon a hörcsög részére egy kis alma, vakond és a pocok részére giliszta.
Jóízűen falatoztak, az egér meg nem tudta egyedül megenni a sajtját, ezért elhatározta, hogy megosztja az egér barátaival.
Itt a vége, fuss el véle!