|
Már szememmel látok
2009.05.17. 22:32
Adott témára íródott vers, természetesen ez is rólam szól.
Tiszta szívvel, öleléssel,
Úgy szerettél engem,
A világot nem értettem,
Pedig lángolt értem.
Harcok harca volt az élet,
Amely hővel égett,
Értünk küzdött minden ember
De régen vége lett!
Keserűség és gyűlölet
Lett az osztályrészem,
Nem értettem én ezeket,
Szívem forrón égett.
Hiú voltam, magam láttam,
Mint egy csodálatost,
Harmónia volt a jelszó,
Kívül-belül lakott.
A világnak a szemében
Én egy szám voltam csak,
Statisztika, meg a törvény,
Melyre rég nem adnak.
Hiúságom és szépségem
Lett létemen átok,
Lehullott végre a fátyol:
Már szememmel látok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
