Ez a rövidke történet talán rávilágít a lényegre:

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?!
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett.
-Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked.
Figyelj! Bemutatom.
- Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harminc méteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam?
Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

Megjegyzés: Figyelj a percre, mert az a legfontosabb.
Az ,,élés" nem évekből, hanem percekből áll.










 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés