Minden gyermek nagy álma ebben az évszakban a Karácsony,melynek Szent estélyén eljő a Télapó,hogy megajándékozza az egész évben várakozó gyermekeket szebbnél szebb csodákkal.Ez a kis történet is a Karácsony eljöveteléről és egy legendáról szól: a rénszarvasokkal húzott csodaszánról,melyen egy öregbácsi ajándékokkal teli puttonyával érkezik...

1975.december 23 - A kis Jennifer O'brien ébredezik.Első dolga,hogy odarohan a kis íróasztalához,melyet hajdan az anyukájától kapott Karácsonyra,és elkezdi írni levelét a Télapónak.Megírja benne,hogy szeretne egy kisbabát,csupán egy kisbabát,és megjegyzi,hogy nagyon szeretné már látni a Télapót!Ám ekkor feltörnek a kislányban az emlékek.Anyukájára gondol,aki Szentkarácsony estélyén szállt az angyalok közé.Éveket betegeskedett,mire eljött az idő.1970.december 24-én búcsúzott a szeretteitől.A kislánynak megremegett a pici szivecskéje és könnybelábadtak szemei.Összegyűrte a már megírt levelet és eldobta.Majd elővedve óvatosan egy másik tiszta lapot,rni kezdett.Könnyes szemecskéi rá-rá csöppentek az írandó papírra,de nem vette figyelembe hiszen nagy kérésre szánta el magát!
 Amikor befejezte a levelet,borítékba zárta és elindult a kandalló felé.Remegtek a kis lábacskái és a keze is.Olyannyira szorongatta a borítékba zárt levelet,hogy az össze is gyűrődött egy kicsit.Kisimította és egydobásra az égő fa lángjaira vette a levelet,mely másodpercek alatt elégett.
Tudniillik,a legenda szerint így kell elküldeni a Télapónak szánt üzenetet,amely a füsttel egészen Lapp-földig száll.
A kislány ott kuporgott a meleget adó kandalló előtt és csak bámulta kisírt szemeivel a lángok martalékává vált levél nyomait.Lassan felállt és felöltözködött.Eligazította ágyikóját és rendbe rakta a kis babáit,melyek az előző nap még a kezeiben pihenve játszadoztak.
-Jennifer?!-szólt az apuka-Kész a reggeli kicsim!
A kislány letörölte könnyeit és a kis papucsában elindult a konyha felé,ahol már a frissen kisütött pirítóskenyerek várták.Leült az asztalhoz és adott egy jóreggelt puszit az apukájának.Megkente a kenyeret vajjal és lekvárral,majd jóízűen enni kezdett.Közben belekortyolgatott a finom tejesbögréjébe.
-Kislányom,mennem kell dolgozni.A nagyi 1 óra múlva jön hozzánk.Addig magad leszel-mondta az apuka puszit adva Jennifernek,majd felkapva az aktatáskáját és a melegbélésű kabátját a sálval,kilépett az ajtón.
A kislány tovább folytatta az étkezést,majd már jólakottan szépen elkezdett összepakolni és elmosogatni.Dolga végeztével apró takarításba kezdett a lakás szobáin végigjárva.Amikor azt már megúnta,lepihent az ebédlő kanapéjára és meséket nézve tévézett.
Lassan álomba szenderült,hiszen oly nagy volt a csend a tévé zaján kívül,hogy szinte késztették a hangok,hogy elaludjon.
Kis idő elteltével csöngetnek...a kislány felpattan a kanapéról és rohan az ajtóhoz-Nagyiiii!!!!!!!!!!!!!!-ordított boldogan és már a kilincsen volt a keze.Kinyitta és nemhitt a szemének!Az anyukája állt az ajtóban!
-Mami?!Te.....?!-kérdezte meghökkenve és megszeppenve.Átakarta azonnyomban ölelni,s ekkor riadt fel álmából.A kislányon kilátszott,hogy nagyon megviselte a tény,hogy csak álmodta az egészet.Ott ült a heverőn és csak bámult kifelé a jégvirágokkal pompázott ablakon.Olyan gyönyörű álmot álmodott,mi mindenkinek a legcsodálatosabb álma,ki elvesztette az édesanyukáját!Átlépve az egészen-hogy csak álmodott-bevonult a szobájába,hogy elfoglalja magát.
Ekkor megszólalt a csengő!
A kislány nyugodtan feláll és lassú léptekkel indul az ajtó felé...
Már nem szalad ordítozva a nagyi felé,hiszen tudja,hogy Ő jött meg-de az álma után már nem volt mersze reménykedni.
Kitárja az ajtót és a nagyi ott áll telis-tele bőröndökkel és bevásárló szatyrokkal.Megpuszilják egymást,besegítik a holmit és lepihennek a heverőre.
-Mi a baj kisunokám?Nem is örülsz nekem?-kérdezte a kislány bágyadt arcára pillantva a nagymama.
A kislány elmesélte a nagyijának,hogy mit álmodott,és megértette az egész viselkedését az unokának.Átölelte magához húzva és simogatta,nyugtatgatta szegény párát.Majd odanyúlt a táskája felé és egy álomszép estélyi ruhát emelt ki abból.A kislány felé fordulva maga elé vonta a ruhácskát.
Jennifer csak ámélkodott,olyan csodaszép ruha lebegett előtte.
-Nagyi,ez az enyém?-kérdezte meglepetten a kislány.
-Igen,drága kincsem!Ezt neked vettem,hogy ebben a ruhában pompázz Karácsony estélyén-mondta a nagyi örömtől fakadva,ahogyan látta a kislány boldog arcát.
Azonnyomban fel is próbálta,hogy megnézhesse magát a nagytükörben.Ámulatbaejtően gyönyörű volt benne,mint egy hercegnő!Rolytos kivágásai a vállán és a tarkaszinekkel ékeskedő virágosrész illett a kislány szőkés-barna dús,hosszú hajához.Levetette és elhelyezte a szekrényében.
Lassan a nagyi is elkezdte szétpakolni a holmiját és a kisunoka is segédkezett benne,majd a rakodás befejeztével ebédet kezdtek el készíteni,amit jóízűen el is fogyasztottak.Aztán felöltözködtek jó meleg ruhába és kimentek a ház elé hóembert készíteni,hógolyózni...
Így telt a napjuk mire az apuka is hazaért nagy ajándékos dobozokkal.A kislány tudta,hogy nem szabad Karácsony estéig még rá sem nézni,de mint minden kisgyerek Ő is kiváncsi volt rá,hogy mit is rejthetnek a dobozok.Vagyis csak kiváncsi lehetett,mert az apukája úgy elrejtette őket,hogy nem találta meg.
Beesteledett,mire bevonultak a házba.A nagyi már vacsorával várta a két hógolyózót,fiát és unokáját.Bent már a friss vacsora illata terjengett a konyhában.Megvacsoráztak,majd mindenki elvonult,hogy elfoglalja magát.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés