A világon akad milliárdnyi értelem,
olyanok lettünk, mint két elem
viaskodása egymás mellett,
nem értjük a szót, s kellett
a gyűlölet, a sértés, a háború,
a szavakkal ölni tudó.
Az együttérzés, szánalom
olyan már, mint szélmalom
ellen vívott csata, s marad
a szócsata, a meg nem értés,
félreértés, szó kísértés.
Egy év elmúlt, tovaszállt,
nem kímélt embert, s hazát.
Hol az otthona az embernek?
Ki menti át őt a jövőnek?
Hol vannak, kik szólnak igazat,
s elítélik végre a gazt?
 




 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés