Ne félj, kedves,
elmúlik a vész,
fejed fölött nem pörög
többé feketerigó,
idegeid nem cibálják többé,
lesz még jobb is,
csak hinni, látni kell.
Nézd! Megírtuk az életed,
berajzoltunk az árnyékvilágba,
fekete ágak között vergődsz,
ahol kiút, vigasz nem lehet.
Régmúlt szavai ezek,
nem féltem, csak remegtem
a lakásban, s az utcákon,
nem érthettem, mi kísértett,
s mire leesett a lepel,
kinyíltak szemeim,
elmondhatom én is:
Késő: Hiába-tollal, hiába!

 

 






 
 







 



 



 

 




 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés