|
Árnyék és fény - Vincze László átiratában
2010.02.07. 07:26
Egy adott témára írtam rövidke verset, mely ragos rímesre sikeredett. Eredetileg keresztrímes volt a téma megadáskor a forma.
László átírt pár szót, ez lett a végeredmény:
Fényben álltál hajdanán,
Akkor talán még vágytad
A Földet, hogy a tiéd lesz talán,
De csak a sírodat ástad…
Nevettek csillogó szemeid,
Mielőtt a földre leszálltál,
Lelked mégis erőt merít,
Mert tudod mi a Sátán.
Most összetört szíved,
Remény csak pillantásod
Az ágy is hamar kivet,
Mert nem jön szemedre álom.
Szomjazod a jó szót,
Éhezed az érzést:
Veszítettél sokszor,
Ez van az útnak végén…
Árnyéknak örökös halála,
Ne feledd soha:
A fény mely magába zárja.
A lét nem is oly ostoba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
