A Mammon a fekete mágia szörnye -
Tanultam róla, nem tudva, mint jelent
A szörny és a fekete mágia.
Most látom, ahogyan az ország
Kettéválik bűnözőkre, megáldozottakra,
Akik éhkoppon vergődve enyésznek el.
Nem a kunyhó és palota ellentéte ez,
Sem a szegény gazdagok és gazdag szegényeké.
Már sohasem lehet jóvátenni a sírást,
Az ártatlanok megalázását, kinevetését,
Ahogyan a gaz szokott dacosan
Szembenézni áldozataival.
Nem várom az új világot,
Ahol hasonló emberek élnek
Egymás mellett boldogan.
Már nem! Összetört a valóság,
Eltűnt a remény, feketék karjaiba hullt,
Ők laktak jól morzsáival,
S mint kutyák lakmároznak
A koncból, amit emberiségnek
Neveztek egykor.

Minél bolondabb, annál magasabb
Karrier dukál, s ha mellette
Füves, alkoholista, idióta,
Vagyis kiválasztottá lett,
Annál nagyobb az ellentét
A még talán józan emberi ész
És a ,,megáll az ész" észlelői között.
Értelmiség legyőzés megtörtént,
Esernyővel védték magukat
A csapások ellen a szörnyű lélekkel
Születettek, kik részvét nélkül
Haladtak végig a könyveken.
Nem tud gondolkozni? -
A hibás csak ember lehet!
Nincs fürdőszobája?
- A felelős az ember!
Féltékeny mindenkire?
Vádolva az ember!
Pletykás, rosszindulatú, irigy?
Az ember miért nem az?
Majd mi kihozzuk belőle azt,
Mit sohasem ismert,
Hozzánk hasonlóvá lesz,
Vagy lejjebb aljasul.
Megszökik, vagy megszokik
Az új saját törvényű
Világunkban!

Nem várom a véget,
Ki akarok lépni csendesen,
Nem torz maradványként,
Aki tétlenül tűri a feketék
Öröm rivalgásait.

szombat, 2010. február 13.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés