Tavalyi éven tavaszon
csipogó fecske araszolt
tova erkélyemen.

Nem is egy volt, kettő tán'
az a régi fecskepár
kísért hűségesen.

Kerestek fészket közösen,
s nem találtak régit sem,
levertük egészen.

Cipeltek szalmát izibe',
tették egymásra keresztbe.
Készült új fészek.

Nemsoká meghallottuk,
csipog éjjel a fiastyúk,
álom az éden:

Kikeltek kisfecskék épen,
szállni tanultak az égen,
nézni is édes.

Szüleik felváltva etették -
míg nem váltott őszre a kék -
a kisfecskéket.

Együtt indultak nagy útra,
Afrikába, meleg éghajlatra,
elhagyták a fészket.

Jövőre újra megtalál
messzire szálló fecskepár,
örökös vendégem.

Az Idő gyorsan elszalad,
s míg űzi a fecskerajt,
fagyos lesz a létem.

Emlékszem hetvenben még
volt A festő és a fecskék
sláger a kedvenc.

Nem feledem el soha már
télen is lesem a csodavár
szalma madárfészket.





 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés