Hallod hangomat, susog mint ezüst eső,
nézed arcomat, elgyötört szenvedő.
Rád gondolok, minden vérző hajnalon,
tested feltűnik s szemem lehunyom,
ébren vagyok és érzem lényedet,
ez fájón szép s én most is remegek.

Indaként a két karom lágyan ölel,
nyújtod ajkad, csókod vegyem el.
Szemem kitágul, mohón issza arcodat,
retinámra égett, akár egy lenyomat,
kimerevedett az idő, de mi ölelkezünk,
egymás testén fent, súlytalan repülünk.

Pajkos macskaként hengeredsz alám,
édes bimbóddal tele lett a szám.
Bársonyos ujjaid játszottak testemen,
s megállapodtak ágaskodó ménemen.
Kényeztettél, mint még idáig kevesen,
és incselkedtél férfiasságommal kedvesen.

Hallottad hangomon, érdes lett suttogó,
s combjaid tártad felajzva , elfúlón.
Falloszom vezetted kerted mélyére,
magadba húztad, virágod kelyhébe,
gerinced roppanó ívbe feszítette a kéj,
hátamat szántottad s rebegted még.

Lelkünk szárnyalt s követte testünk is,
kelyhed szorított magába önkívületig.
Körözött csípőd, mint égen a sólyom
számban éreztem, könnyed sós volt,
kulcsoltad derekam s dobáltad fejed,
s kemény bimbóid ,döfködték mellemet.

Majd hirtelen ráültél vágyaid tárgyára,
hajad kibomlott s belekezdtél a vágtába,
felkorbácsolt lovasként repültél a cél felé,
s melleid előttem mozogtak le s felfelé.
A beteljesülés végső akkordjaiként,
testünk remegett s beborított a fény.

Csókokkal halmoztam gyöngyöző melledet,
s lágy kézzel borzoltam öleden selymedet.
Simítottam a szenvedély kihunyó parazsát,
ernyedő testeden araszolt végig a szám.
Pőre volt testünk s lelkünk is csupasz,
elhalt a sikolyunk,csak a suttogás maradt.

2009.06.08. Rézi.


 
 
 

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés