Ott esett meg görög honban
Réges-rég a Panteonban.
Pengett a lant, de olyan szépen,
Hogy a virágok odahajoltak a réten.
Erdős vadak mind követték,
Ugrándoztak a kövek is tüstént.
Szirének énekét is túlharsogta dala,
Zord vihart csendesített, és nem esett baja.

Életének értelme, bájos kincse felesége.
Sajnos megölte őt egy álnok kígyó mérge.

Egyetlen célként az lebeg előtte,
Utazni oda, ahol nem volt élő ő-előtte.
Rideg istenek a daltól mindannyian elbűvölve:
Ünnepnapod a mai, –viheted vissza földre,
De vigyázz, nem nézhetsz a felszínig reája
Iránytűként előtte járj mindig az arádnak.
Keserves az út az alvilágból vissza a földre,
És visszapillant szerelmére: elveszítve őt mindörökre.



 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés