Juhok legelésznek a nagy pusztaságban,
Aki vigyázza őket, az egy ágrólszakadt árva.
Nem messze a patak, ebben mos mátkája,
Civakodik újfent zsémbes mostohája.
Sistergő haraggal védi őt a legény:
Ingyenélő mostohának ígér egy nagy verést!

Észre sem veszi, hogy a birkák szétszélednek,
Sorsa így bujdosás lesz a szerencsétlennek.

Indul messzi földre és beáll katonának
Lett is barátja nemsokára a francia királynak.
Utána elköszön, mert szíve visszahúzza,
Siet a leányhoz: akire talál a faluszéli sírban.
Kezében „rózsával” egy tónak andalog,
Aztán már csak, mint tündérek lehetnek boldogok.



 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés