Réges-régi korba visz vissza e mese,
Ugyanis, akkortájt még minden megese.
Szépen terített asztal, esküvő, házasság,
Zene, tánc, az ifjú párra vár a boldogság.
Leheletnyi idő, huss, eltűnt a menyasszony.
Ármány és varázslat, ez mindennapos akkor.
Négyen útra kelnek, egy percet sem pihennek.

Éltes apó mondja el, hogy ki az alattomos rabló,
Szavát, úgy gondolják, hogy megfontolandó.

Levágott fej segít: ad csodakardot és tanácsot,
Utána, sikerül is legyőzni az alattomos bitangot.
Diadaluk mégsem teljes, hisz bűbáj altatja a lányt,
Mindannyian bíznak, hogy sikerül megtörni a varázst.
Indulnak haza, de egyik vetélytárs leszúrja a fiút,
Lévén, hogy a lányt önmagának akarja, és ez kiút.
Létét, éltét hősünk ismét az öregnek köszönheti,
A kapott gyűrővel még kedvesét is felköltheti.



 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés