Talán legfontosabb az életben; hűség és szeretet,
Rémes mennyi bajt hoz mégis az embernek.
Idegenből jött ifjút orvosol az „aranyhajú” lány,
Sebe begyógyul, és gyúl köztük szerelmi láng.
Zakatoló szívvel tér vissza, mint királyának kérő,
Tengerre szállnak, a fiú azonban már csak kísérő.
Áldomás a frigyre, keserű pohárból,
Nem sejtik, hogy bájital isznak a javából.

Édes az utazás, hajón egy kabinban,
Sajnos a lánynak mégis királyi esküvője van.

Indul a nagyvilágba, bujdosni, feledni.
Zátonyon élete, de nem szabad feladni.
Oly „fehérkezű” a másik, neve is azonos,
Lehet, hogy vele lesznek majd boldogok?
Dárda ejtette seb, gyógyítatlan méreg,
A vég közel, de remény az van; még egy.

Elküldi emberét régi szerelméért,
Siessen, gyógyítson, az Isten-szerelméért!
Eljön a nő, s vitorla fehérlik az árboc tetején.
„Távolban egy hajó, fekete, mint az éj.”
E szóval öli meg férjét a féltékeny feleség.



 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés