Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy citrom. Vidáman sütkérezett a fán és nevetgélt a trópusi melegben a többi zöld citrommal.
- Én ha kisárgulok, olyan leszek, mint a nap az égen! – kiabálta egyikük.
A többi citrom sóhajtott egyet ilyenkor: Mennyire jó lenne napként tündökölni fenn az égen, vidáman sütni az emberekre olyan magasságból.
A napocska megcsiklandozta, a szellőcske meghintáztatta őket a fán. Csak a zöld legkisebb citrom volt szomorú.
- Én sohasem leszek olyan sárga, mint a nap és soha nem fog szeretni senki sem!
Teltek, múltak a napok, a többi citrom valóban olyan lett, mint a nap az égen. Emberek jöttek és leszüretelték őket egy kosárba helyezve óvatosan, hogy meg ne sérüljenek. Csak a legkisebb citromot hagyták a fán magányosan.
- Ó, már látom, hogy engem valóban nem szeret senki sem! Észre sem vesznek, mintha nem is léteznék!
Arra jött egy kislány, meglátta a magányos zöld citromot.
- Hát Te itt maradtál magadra, kis citrom? Ne búsulj, mesélek Neked a citromok életéről. Tudod, a többiek már megértek és elvitték a piacra, boltokba őket. Az emberek megvásárolják a savanyú vitamindús gyümölcsöket, majd elfogyasztják otthonaikban.
- Nekem is ez lesz a sorsom? – Gondolta a kis citrom, de már nyúlt is érte a kis kéz, levette és hazavitte magához. Otthon hűtőbe helyezte, ahol elviselhetetlen hideg volt. Egyszer csak egy néni kivette, kettévágta. Ekkor a citrom sikoltott egyet fájdalmában, de örült annak, hogy végre vele is törődik valaki. Citromfacsaróba helyezték, kipréselték a levét, héját bereszelték a mákos süteménybe. A kislány éppen beteg volt, sok vitaminra volt szüksége. Magas lázát nem csillapíthatta semmi más, csak finom citromos tea.
- Lám, milyen fontos küldetésem van! Én fogom meggyógyítani a beszélgető társamat, az én levemtől enyhül a láza, erősödik az egészsége! És boldogan adta át magát az elmúlásnak, abban a tudatban, rá, ő, a legkisebb citrom ennyire fontossá vált.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés