A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli, jótékonykodó, szentéletű Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált csúnya alak. Szerepe a rontás és a büntetés volt. Luca napján az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni. Megbüntette azt, aki font, kenyeret sütött vagy éppen mosott, de tilos volt ilyenkor valakinek kölcsönadni is, mert az a boszorkányok kezébe kerülhetett. Ehhez a naphoz számos hiedelem, szokás kapcsolódik.

A legnevezetesebb népi szokás az ún. Luca székének faragása. Készítője mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. Maradt is fenn egy mondás, mely így szól: Lassan készül, mint a Luca széke. A hagyomány szerint kilencféle fából állították össze: kökény, boróka, körte, somjávor, akác, jegenyefenyő, cser és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a magával vitte karácsonykor az éjeli misére és ott a székre felállva észrevehette, hogy ki visel szarvat, de a menekülőnek is ügyesnek kellett lennie, mert a boszorkányok is észrevették és elkaphatták. Erre volt jó eszköz a mák elszórása, mert ilyenkor a boszorkányok kénytelenek voltak felszedni, s így nem érhették utol.

Voltak lányok, akik ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Összeverődtek és csapatostól elindultak. Egy lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac megijedt, akkor röfögött. Ez nem feltétlenül jelentett jót, ugyanis az jelezte a közeli házasságkötés eljövetelét, ha a disznó nem szólalt meg. Ha pedig már elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várni, amennyit röfögött. A nagylányok süteményt sütöttek és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, volt, aki bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe vagy a pincébe hajítva.

Erdélyben, a Maros-menti falvakban, Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Luca napjától figyelték az időjárást is. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.

Voltak olyan települések is, ahol december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a házakat és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem kapott ajándékot. Egyszóval nem éppen egy védőszent volt ez a Luca, úgy is emlegették, mint a gyerekek rémét.





 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés