Megbámulom jövet és menet,
Igen, csakhogy nagyon zavar a keret.
Már ismerősként mosolyog rám régen,
Ikon Ő, egy templomi képen.

Megmaradok én, miatta a hitben,
Ide vonz a szívem, és ez így van rendben.
Miért vagy szép leány, Te csak festett angyal?
Igaziból senki sem szerethet, legfeljebb magasztal.

Miatyánkat kérem, hogy léphess ki a képből,
Istenemet hívom, hogy segítsen e végből!
Megígérem szívből, hogy vigyázok reád,
Izzó szerelemmel ölelgetnélek át.

Millió gondolat cikázik fejemben,
Izgalmas szenvedély ural el teljesen.
Mennyi sok-sok órát töltök el előtte,
Ismeretlen angyalomról, szép álmokat szőve.

Mellettem halk lépéssel elsuhan egy leány…
Ihol képem mása! Meghallgatták imám!
Meredek a képre, mert eltűnt az angyal,
Imola virít a helyén egy hatalmas csokorral.

Mámor-kábulattal a lány után eredek,
Idillt s boldogságot csakis Őnála nyerhetek!
Mennyből jött angyalka, így lett a feleségem,
Igaz szerelmünk, esztendőre, kicsi angyalt ajándékozott,
..................................................énnékem.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés