|
Kereslek, kutatlak...
2011.03.09. 20:13
Hol van, ki segédkezet nyújt nekem, ki átsegít a nehézségeken, ki könnyíteni tudna fájdalmaimon, a rontásaimat kiszedni egyre gyöngülő testemből? Keresem, kutatom, de nem találom...
Mit rejt a város történelme, múltja,
Ki az, ki elszántan kutatja
Letűnt idők színhelyeit, embereit?
Megszületünk, tovaszáll az élet,
Majd meghalunk, a világ feketébb lesz,
Egyre sötétebbé válik minden kis zuga.
Miből lettünk, s hová tart utunk?
Voltunk síró csecsemők, s búcsúzunk
Naponta újabb barátoktól.
Olyan jó lenne gyerekké válni hirtelen,
S ahogyan a függöny ellibben
A széllel, egyszerre emberré nemesedni!
Emberi sors az enyém, ez járt nekem?
Ki szabta meg, milyen legyen az életem?
Szenvedés, kínok kínja, több, mint a fájdalom?
Szeretnék egy szellőnyi könnyebbséget,
Akarom ölelő szeretet-melegséged,
Egyetlen életem boldogsága hívogat.
Keresek, kutatok segítő két kezet,
Isteni teremtő szelíd szemed,
Hívlak jó barát, mentsd meg szívemet!
szerda, 2011. március 9.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
Köszönöm! Segély kiáltás is, de némák a szájak és süketek a fülek. Én is csak magamban irogatok, mint teszik ezt mások is. Köszönöm, hogy elolvastad és tetszett!