Van úgy, hogy ember tervez és Isten végez. Talán azért, mert megérzéseid most az egyszer jók voltak... Még nem... nincs itt az ideje. Pedig milyen jó is az amikor eltervezel mindent, átéled a meg nem történt meséket. De mikor felébredsz az álomból ott az a mögöttes érzés, hogy talán mégsem jó ötlet. Vársz egy jelre, hogy de igen és kell, és ez jár... de se jel, se járom... hál' istennek. Egyszer az életben meggyőzöd magad arról, hogy ez így jó, és így kellett lennie, mert ez itt, most, így nem hoz hasznosat számodra...
De akkor mért bánkódsz? Ja persze az álmok! Jó volt álmodni, de egyszer sajnos fel kell ébredni. Te hiába akarod, ha a másik fél nem és nem áll készen rá. Talán nem is akarja... Mindegy a kaput nyitva hagyod hátha egyszer elindul és besétál rajta... Vagy ha ő nem akkor valaki más. Persze ilyenkor eszedbe jut az a borzalmas érzés, hogy mikor a "tűzzel játszottál" nagyon megégtél, és az mennyire is tud fájni. Arról nem is beszélve, hogy örök nyomot hagyott, hogy el ne felejtsd! Pedig nem is volt akkora a máglya, és olyan hatalmas a lángja. Aha most eszedbe jut ha már lúd legyen kövér! Elkezdesz máglyát rakni óriásit, alatta gyújtos és kezedben a gyufa. Elindulsz és keresel... Keresed azt a valakit, aki megmeri gyújtani a gyufát és rámeri tenni a máglyádra, és nem számít neki se, ha újra megég, mert az a tűz nem bánt, az a tűz átölel, lángja felemészti a poklot, annak a tűznek a fénye az egekbe ér és erejével oszlopként tartja meg a mennyországot, és általa az angyalok átjárhatnak a földre és együtt megválthatjátok a világ összes bűnét, mert az a tűz tökéletes...
Aha most ráeszmélsz, hogy tervezel... Gyorsan észbe kapsz és eltereled a gondolataidat. Ó ne a múltba menekülj!!!!!!!! A francba ott ragadtál. Akkor most sírj egy kicsit. Megkönnyebbültél? Nem, nem baj. De azért egy kicsit jobb, és most mosolyogsz. Látod ne sírj mert vége lett, örülj, hogy megtörtént! Aha, szélesebb az a mosoly. Szóval álcázol, ügyes vagy. Nem baj. Rakj egy máglyát, de ne tervezz! Hagyd nyitva lelked kapuját, de csak résnyire! Csak az fog bemenni rajta meglásd, aki észre veszi a fényt, és akinek kell az a melegség, aki otthonra vágyik, és aki tényleg úgy fog szeretni...
ahogy ÉN szerettelek és ahogy NEKEM kellett volna életed végéig.
Nyitva hagytam a kaput, és ha eljön az idő én tárt karokkal fogadlak. Berendeztem nekünk az Édent... de előtte neked végig kell élned "ezt az életet".
2011.03.26.