Este van. Szobád sarkában halvány fény kúszik a falon.Nem jól húztad be a függönyöd.Látod ezt még a hold is kihasználja. Hideg az ágyad. A fény egyre mohóbban kúszik feléd. Lassan, de biztosan, mint éhes szerető mászik ágyadon. Hozzád ér. Megnyugtat az érintése, és ahogy kezét lágyan simítja végig testeden lélegzeted úgy válik mély sóhajjá. Megnyugszol ahogy ajkadra csókot lehel. Mosolyog szíved.
Gyere! Mutatok neked egy csodát. Fogd meg a kezem! Ne félj, nem engedem el! Na milyen érzés idefentről szemlélni a világot? Melyik csillagot szeretnéd megérinteni? Hogy-hogy melyiket lehet... bármelyiket. Á, a bőség zavara. Várj, segítek! Hunyd be szemed és nyújtsd ki a kezed! Most már kinyithatod. Bizony ez egy csillag... jó érzés ugye? Hogy min mosolygok? A gyermeki egyszerűségeden azon, hogy itt és most boldog vagy. Persze. A többit is megfoghatod. Mindegyik más és más. Más a formája, más a ragyogása. Bizony mindegyik egyformán meleg és az összes csillag egy lélek vágyát és reményét rejti. Az ott a te csillagod. Szeretnéd a kezedben tartani? Tessék. Ez itt a te vágyad a te reményed... Ha teljesül minden mit ebbe a csillagba rejtettél, akkor azon a napon lehull az égből és valósággá válik a földön. Bizony itt minden egy pillanat alatt válik valóra. Itt nincsenek korlátok. Viszont ha lehull csillagod, akkor egy új születik egy új vággyal egy új reménnyel. Mert ilyen az ember... Hogy neked eddig hány csillagod volt?
Az elsőre arra emlékszem, akkor ragyogott fel, mikor te elhatároztad, hogy megszületsz. A vágyad az volt, hogy ember lehess! A második csillagba rejtetted gyermeki vágyaidat, azzal a reménnyel, hogy mind valóra válik. A harmadikba az első nagy szerelem vágyát sóhajtottad bele és betakartad az öröklét reményével. A negyedik az nagyon érdekes... az első eskük beváltásának vágyai egy új élet reményében. Az ötödik csillagod tartod a kezedben. Egy gyönyörű vágy lakik benne a tökéletesség reményével. Neked öt csillagod kelt életre eddig az égen.Nézd csak! Ott! Látod? Teljesül egy vágy. Zuhanni kezd... beteljesedett! És most születik egy csillag. Gyönyörű!... Igaz? Nézd! Hogy erősödik és növi ki magát a semmiből! Csillagok.... Ezekből születünk mi is és ezek által erősödik szárnyunk. Ha szükséges, akkor néha kölcsönadjuk nektek szárnyainkat, hogy ti is lássátok a csodát. Minden pillanatban lehull egy csillag, de helyette új születik az égen...
Mégha néha úgy is érzik néhányan nincs remény és elveszett hitük, akkor is így van. Mert a szív és a lélek egymásból táplálkozik. Ha a szív úgy érzi elveszett a hite, akkor a lélek megtölti reménnyel... a hit reményével. Ha a lélek úgy érzi nincs remény, akkor pedig a szív add neki hitet hozzá.