Szeretnék ott állni Veled
A fekete föld felett,
Megfogni két kezed!
Mit is mondjak Neked?

Néma a szám és sajog szívem,
Mert ezt az érzést, mivel
Téged szeretett a Jóság,
Soha nem érezhettem,

De a hiány felsikolt,
A fájdalom eltitkolt
Sírj kérlek, vissza nem hozhatod,
Lezárult örökre gyermekkorod!

Ma a Nap is együtt lobban Veled,
Küld Neked égi üzenetet.
Kérlek, fogadd el versemet,
Mint szál virágot gyászoló szívednek!

Elkíséri a szeretet az utat,
Mely a végső állomásra mutat,
Adjon erőt a gondolat,
Szép volt éltetekben minden pillanat!

vasárnap, 2011. május 22.

 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.05.23. 08:47 Révész Jánosné Klára Szívből köszönöm Kta. Egy jó szó, egy is vers, mind mind tudja enyhíteni a fájdalmat. Hisz mindenki ai megszületette el fog indulni ezen az uton.A  bucsú mindig fájdalmas. Vigasztal az, hogy mi is odajutunk és tallkozunk