Klarisz hozta ezt a vigasztaló versikét nekem. Nehéz az életem: fájdalmaim mellett megbírkózom naponta volt férjem könnyelműségével, durvaságával a gyerekeimen keresztül.
Milyen gyönyörű megfogalmazása ez a kapott sebeknek, melyek naponta érik az érzékeny embereket saját családtagjaik részéről. Nem véletlen, hogy az ilyen emberek soha nem házasodtak szinte, hiszen hol van a párjuk az egyszer élőknek a földön?
Más a végzet ütötte seb, nevében rejlően az utolsó csapást méri az emberre, mikor eléri a végzete.