Kosztolányi Dezső: A komédiás dala2009.05.05. 10:34
A hinta
A hatvanas években a hintára egy magyar népviseletbe öltöztetett kislányt ültettek a zenészek költők leplezése Időjelek antológa szerint, melyet Ébredő játszótérnek neveztek el mely folytán ismét megépülnek a templomok, egyházak, felélénkülnek.Az apokalipszis hármasa: a zenészek, költők, festők csak egy cserépkori rajzhoz tartoznak, egy hölgyhöz, kinek fején három margaréta látható, hozzátartozó fordítás: Súlytalan a kegyelem.
A magyar komédiással, kire ez a szerep várt volna, ki tudja, mi történt azóta. Minden szerep játékost megmentettek, legyen fehér, vagy fekete, a cigányság a dögökkel közben ismétli a dalokat, könyveket, verseket, cserepeket, festményeket. Új neveket kapnak, halottak neveit.
Mulassatok, a hinta indul,
nézzétek e szines pokolt.
Keblem sajog a tompa kíntul,
de jőjjetek, ajkam mosolyg.
Ti vagytok az úr, én a szolga,
bohócruhába öltözöm.
S elfojtom értetek, dacolva,
eget-kivánó ösztönöm.
Fejemből a vér zúgva csordul,
de rája süveget csapok,
s nem érezem a tarka lomtul
az égető, nagy bánatot.
Előre hajtok, körbe-körbe,
a falba vágom homlokom.
Mindent teszek, holtig gyötörve:
imádkozom, káromkodom.
Pusztán csak a parancsra várok,
ti vagytok, és -- nem élek én.
Fogjátok is át a világot,
nekem nincs semmim e tekén!
Engem ragad vadul zilálva
a szédülő körforgatag,
aranyszörnyek sötét hajába
kapaszkodom meg bágyatag.
S ekkor nem is tudom, hogy élek,
csak törtetek némán elől,
elszáll szememből minden élet,
és célt nekem szótok jelöl.
A vad röhejben elfelejtem,
hogy e világon létezem,
a durva ember-rengetegben
nem nyúl díjért mohó kezem.
De néha, hogy a lárma halkabb,
megráz egy furcsa hangulat,
mert látom, itten mind mulatnak,
csak a komédjás nem mulat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Caterine versei 
