Reményik Sándor: Margaréta
2009.05.15. 12:52
A margaréta önmagáért szép
Reményik szerette a virágokat is, hiszen a jó ember mindent szeret, amit a természet magában foglal. Önmagáért, szépségéért szerette. Van egy napja közepen, körötte fehér szirmocskák, olyan egy szál margaréta, mint egy égi tónus angyalokkal.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha...