Én is régebben mindig azt mondogattam, ha megkérdezték, hiszek-e Istenben, hogy sajnos nem tudok, mert sok jó ember halálát végignéztem és borzalmas életét jó embereknek, de ha mégis van, bocsássa meg hitetlenségemet.

Kutasi László is ezzel kezdte versét, ha van Isten, kegyelmezzen meg azoknak, akik az iszonyatok között is emberek maradtak.

 

Utolsó szó jogán,
elhalt rózsa szirmán,
holt szeretők lelkén,
álmok ébredésén,
vágyak pusztulásán
kérlek én.

Kárhozottak könnyén,
hűtlen szívek sírján,
éj sötét csillogásán,
Napnak elbukásán,
remény elmúlásán
kérlek én.

Félelem bérén,
tövisek hegyén,
mártírok arcán,
áldottak vérén,
utolsó szó jogán
kérlek én.

Isten, ha vagy,
kegyelmezz azon keveseknek,
kik ordító, vérre
szomjazó, őrült vadak között
még embernek
megmaradtak.

Utolsó szó jogán
kérlek… én.