Mennyire boldogok a szerelmesek! Nincs nappal, sem éjszaka, hogy ne egymásra gondolnának, ne a kedves arca, szeme színe, hangja, illata jelenjék meg előttük. Milyen sokan vágynak az igazi ideáljuknak megfelelő társra, s csak keveseknek adatik meg az igazi társ megtalálásának lehetősége.

"Jól csak a szívével lát az ember" a legfontosabb mondanivalója ennek a történetnek. Elszomorít a tudat, hogy a Kis herceg írója egykor éhezett Franciaországban.

A vers megfogalmazza a történelmi kort, mely egykor talán reánk is emlékezik, mint minden táj, ahol megfordultunk valaha, s szemünk látta a szépséget, szívünk érezte a szerelmet. Beleborzong az ember a tudatba, hogy bárhol járnak a szerelmesek, egykor már voltak ott mások is, hiszen a történelem ismétlődik mindig másokkal.

Évike kívánt ezzel a gyönyörű verssel jó éjszakát tegnap éjjel.

Barátság-vers, melyet illik tovább adni másoknak, lehetőleg jó barátunknak. Sokan vannak, akik ilyen és ehhez hasonló versekkel büszkélkednek, de maguk nem olvassák el, vagy nem tudják betartani a versben leírtakat. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha válaszolunk a versre, s megismerjük a küldőjük jellemét.